Mert Ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni"

"Mert amikor adunk, akkor kapunk" így hirdeti ezt a sokszor megtapasztalt igazságot a Böjte Csaba ferences szerzetes nevével fémjelzett gálospetrii Szentháromság Kollégium nagytermében egy falra akasztott kép. Ezt tapasztalták meg sokadszor - de mindig fantasztikus érzés - a Cigánymisszió Alapítvány dolgozói, és a Smile International karitatív szervezet hat önkéntese, akik kb. ezer ajándékokkal teli cipős dobozt osztottak ki Dec. 9 és Dec. 15 között. Maga az Alapítvány kb. 4000 ajándékcsomagot juttatott el a rászorulók számára. 

Köszönet illeti a támogatókat, hogy nem csak a cipős dobozok összeállításán fáradoztak, de fontosnak tartották azt is, hogy személyesen is részt vegyenek a kiosztásban.

A sort Asszonyvására nyitotta, ahol az átalakítás alatt lévő épületben adhattuk át ajándékainkat, cserébe remek "karácsonyi műsort" kaphattunk a gyerekektől. 

A szaniszlói imaház zsúfolásig megtelt az ünnepségre. Jó volt megtapasztalni, hogy a zene, az éneklés nem olyan ajándék, amit csak a vendégek tudnak átnyújtani, hiszen a cigány gyerekek énekkel és zenével telerakott "ajándékkosara" szinte kimeríthetetlen. 

A pelei imaházban az egyik osztály angolul énekelte a "Csendes éjt-t". Itt két cigány család látogatására is sor kerülhetett, akik nagy szeretettel fogadták a vendégeket.

Tasnádon a helyiek két fiatalemberből álló dicsőítő csapata és a vendégek fuvolása pillanatok alatt egymásra talált a közös nyelv a zene segítségével. Ehhez még az éneklő gyereksereg is csatlakozott, nem csoda, ha zengett az imaház.

A már említett gálospetrii Szentháromság Kollégiumban ízelítőt kaphattunk abból a légkörből és szeretetből, amely megtölti az egész létesítményt. Ott ért bennünket a dél, s természetesen nem távozhattunk egy finom ebéd nélkül.

Képesek-e a cigány gyerekek csendben, rendben, imádkozással várni a csomagot? Ez olyan kihívás, amelynek még a - nyugodtabbnak gondolt - magyar gyerekek sem mindig tudnak megfelelni. Nos, a körtvélyesiek meg tudták oldani, miközben az örömük maradéktalan volt. 

Túrricsén zsúfolásig megtelt imaházban, egy nagyon szép adventi istentisztelet keretében adtuk át a gyerekeknek a csomagokat. A helyi dicsőítő csoport vezetésével sok szép éneket énekeltünk közösen. Az angol és skót testvérek zenei és prózai szolgálatai szépen kapcsolódtak a helyiek szolgálatához. Nagy meglepetéssel szolgáltak a helyi gyülekezet tagjai, hiszen az alkalom után az egyik család otthonában igazi lakoma várt bennünket.

Szilágypéren egy helyi cigánycsalád vendégszeretetét élvezhettük egy finom ebéd formájában. Különös érzés volt, hogy a ház udvaráról láthattuk a gyermeksereget hazafelé baktatni - rohanni - az ajándékdobozzal. Lehet hogy valakiknek ez volt az egyedüli ajándék karácsonyra? 

Magyarkéc volt az utolsó állomás. "Csillagfényes éjszakán angyalszózat hallik" üdvözöltek bennünket a gyerekek kristálytiszta hangon. 

Hamar eltelt ez a pár nap. Hogy ki lett gazdagabb a hét során? A kérdést talán legjobban az Úr Jézus csodájával lehet megválaszolni. (Mt. 14:20) "Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat tizenkét tele kosárral." Igen, még hazavitelre is maradt: mi hazavihettük a csillogó gyermektekintetek, az énekek emlékét, s a szeretet számtalan megnyilvánulását. 

SOLI DEO GLORIA!