Karácsony Gernyeszegen

2014.01.13

Isten kegyelméből a karácsonyi ünnepek alkalmából ismét együtt ünnepeltünk a Gernyeszegi Roma Baptista Imaházban. Ez alkalommal a Szentestén a gyerek- és tini csoportok szolgáltak énekekkel, versekkel és jelenetekkel.

A gyerek csoport a Négy gyertya történetét adta elő: 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. 

Azt mondta az első: 

- Én vagyok a BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. 

A második azt mondta: 

- Én vagyok a HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. 

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: 
- Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt. 
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát,
felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. 
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát:
- Én vagyok a REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. 

A roma nép jelenlegi lelki és oktatási helyzetét tekintve, nagy szükségünk van a REMÉNYRE. Nem engedhetjük, hogy lángja kialudjon a szívünkben. Akár tagja vagy e népcsoportnak, és köztük élsz, akár nem, légy eszköz az Úr kezében, ki segít megőrizni vagy életre kelteni roma és nem roma egyének szívében a hit, remény, szeretet és béke tűzét. Segítsen az Úr mindenkit, aki vágyik erre! 

A szenteste második felében a tini csoport jelenete következet. Ebben a jelenetben egy szegény család boldog ünneplését láthattuk. 
A jelenet elején megismertük Jánost, a cipészt, aki megbízható, szorgalmas és istenfélő ember volt. Felesége miután megszülte kilencedik gyermekét meghalt, haza költözött. A cipész számára nem volt könnyű egyedül maradni, s kilenc csemetéjét nevelni. De János a szívében soha nem adott helyet a panaszkodásnak. 
A jelenet második felében egy gazdag ember felkínálta a segítségét, azzal az ígérettel, hogyha neki adja egyik gyermekét, azt ő gazdaggá, nagyúrrá teszi, és sikeres embert formál belőle. Mikor sor kerül a választásra, egyiket ezért, másikat meg azért nem adhatta oda a gazdag úrnak. Végül kijelenti: - uram kérjen, amit akar, de a gyermekeimet nem adhatom oda! Gazdag úr ezt hallva egy nagy pénzösszeget kínál a szegény családnak, azzal a feltétellel, hogy ne énekeljenek többé. 
János, a cipész végül visszautasítja, és ezt mondja: - inkább szegények maradunk, de énekelni fogunk! A szabadon szárnyaló énekszó drágább a világ valamennyi kincsénél. 

A gazdag úr elcsodálkozva ezt kérdi: - hogy lehetnek ilyen boldogok ezek a szegény emberek? Még a pénz se kellet nekik? Mi az, ami a pénznél is jobban boldogít? 

A jelenlévők a jelenetnek illetve az ez követő igei üzenetnek köszönhetően választ találhattak erre a sokszor elhangzó kérdésre. Az Isten igéjét Tóth Attila lelkipásztor hirdette. Igehirdetésének központi üzenete ez: hogyha a lelked gyötrődik és szenved, lehet százféle ételed, kényeztetheted a testedet bármivel, ettől még nem lesz boldog ünneplésben részed. De, ha Isten ajándéka, Jézus Krisztus a tiéd lesz és ott él a szívedben, akkor szegényen vagy gazdagon, egészségesen vagy betegen, egy életen át tartó, igazán boldog ünneplésben lesz részed! 

Az alkalom után, karácsony alkalmából sor került a cipős dobozok kiosztására is. Így több roma gyereknek és szülőnek szerezhetünk örömet. Ugyanis több olyan család is van, ahol a cipős doboz évről évre az egyetlen karácsonyi ajándék. Az egyik ilyen család a Fodor család. A nagyapa, ami a testi fájdalmakat szenvedéseket illeti mélységeket járt meg, azt is mondhatom az ő szavaival élve, hogy már többször is járt a halál völgyében. Több balesetben is volt része. Legutóbb építkezés közben, egy 16 méteres magasságból esett le. Senki sem gondolta, hogy még valaha lábra áll vagy egyáltalán még életbe marad, de Isten megtartotta. Annyira felépült, hogy képes egymagában erdőbe menni és fát hordani a család részére. A nagymamának is már kétszer volt agyvérzése, de Isten őt is felépítette igaz, hogy nehézkésen, de újra tud beszélni és egymagában járni. Négy lányuk közül kettő velük lakik egy udvaron. Az egyik lányuk férj nélkül neveli gyermekét a nagyszülők segítségével. Az említett családból, a gyerekek azon gyerekek közé tartoznak, akik rendszeresen járnak a gyerekalkalmakra. A gyerekek szülei és kiváltképpen a nagyszülei valahányszor meglátogatom őket és Isten dolgairól beszélgetünk, szeretettel és örömmel fogadnak. 

Visszatérve a romák karácsonyi ünneplésére, személy szerint elmondhatom, hogy nagy öröm volt látni, ahogy a szülők, nagyszülők és rokonok hosszú sorban jöttek velünk, gyermekeikkel és unokáikkal együtt ünnepelni a karácsonyt. Az alkalomra visszatekintve Ady Endre szavai jutnak eszembe: "Karácsonykor ... minden ember szeretettel borul földre imádkozni ... templomban hosszú sorban indulnak el ifjak, vének. Az én kedves kis falumban hálát adnak a magasság Istenének ... minden szívben szeretet lakik máma ... (de jó volna, ha) nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: Imádni az Istent és egymást szeretni ... Karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra." Tegyünk annak érdekébe, hogy környezetünkben ez a rege valóság legyen. 

Kalányos Zoltán
Gernyeszeg