Hálaadó Istentisztelet. Túrricse

Felfokozott izgalommal készültünk cigányok és magyarok egyaránt arra, hogy egy hálaadó istentisztelet keretében emlékezzünk meg arról a negyven évről amit Isten kegyelméből megélhettünk. Negyven évvel ezelőtt 1972 - ben Kopasz Jenő testvér sok félelemmel és aggodalommal a szívében jött el Túrricsére, hogy elmondja a Krisztusban található boldog életre vezető utat. Legnagyobb meglepetésére nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták a Jézusról szóló örömhírt a jelenlévők.

Nem lehetett kérdés az, hogy folytatása lett a missziós látogatásoknak. Az évek alatt egyre többen adták át az életüket Jézus Krisztusnak. Ma egy csodálatos imaházban tarthatja a gyülekezet alkalmait. Az emlékezésbe sokan bekapcsolódtak és megosztották a múlt és a jelen áldásait a jelenlévő sokaság számára. Az imaház kicsinek bizonyult erre az alkalomra, így a misszió nagy sátrában tarthattuk meg ünnepi alkalmunkat.

Az ének és zenei szolgálatokat a Túrricsei és Uszkai szolgáló csoportok végezték. Csodálatos volt együtt énekelni a szebbnél szebb énekeket. Az ének és zene az elmúlt negyven év folyamán is óriási szerepet töltött be a közösség életében.

Öröm volt hallgatni Mursa Dániel missziómunkás testvér köszöntő szavait. Testvérünk kicsiny gyermekként is ott volt már a gyülekezetben, és immár több mint öt éve mint igehirdető és lelki gondozó végzi munkáját. Jó látni azt, hogy Isten minden időben adott, és ad olyan megszentelt életű eszközöket akik készek minden körülmények között végezni a lélekmentés szolgálatát.

Isten csodája az is, hogy az elvetett ige kikelt és szárba szökött. Ma már olyanok énekelnek és zenélnek akiknek a szüleik illetve a nagyszüleik voltak a misszió első gyümölcsei. Szép példája a generációk példás összefogásának az Algács család, akik az emlék istentiszteleten is vezettek bennünket Isten dicsőítésében. Külön örömet jelentett az is, hogy az Uszkai testvéreink is velünk ünnepelhettek. Kovács Edgár pásztor testvér énekben és szóban is építette a jelenlévő népes gyülekezetet.

Dan László testvér aki a Cigánymisszió Alapítvány elnöke, hálaadó gondolatokat osztott meg a testvéreknek. Hálaadó szavai ráirányították a gyülekezet figyelmét arra, hogy a múltban átélt csodák a jelenben is erőt kell, hogy adjanak ebben a sokszor embert próbáló szolgálatban. Testvérünk szólt a múltról, de buzdított a jelen feladatainak végzésére, valamint a jövő lehetőségeinek meglátására is.

Ünnepi alkalmunk egyik legszebb része az volt amikor Kopasz Jenőné Ancika néni állt a népes gyülekezet elé. Ancika néni a kezdetektől szívén viseli a cigányság sorsát. Az elmúlt negyven évben megszámlálhatatlan azoknak a szolgálatoknak a sora, amiket végzett. ha kellett oktatta a gyerekeket, de ha arra volt szükség akkor tanította az asszonyokat. Kész volt az igei tanításokra is, és mindig mindent Isten dicsőségére tett. Amíg Kopasz Jenő testvér élt addig hűséges társként állt ott férje oldalán. Jenő bácsi halála után pedig kész volt tovább vinni a fáklyát.

Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Kőszegi Dániel testvér végezte. Dániel testvér Istentől kapott küldetéstudattal végzi a lélekmentés szolgálatát évtizedek óta. Istentől neki adott javaival lehetővé teszi hosszú idő óta, hogy a misszió újabb és még nagyobb területeken folyjék. Igei szolgálata bátorító, de egyben megállító és önvizsgálatra késztető is volt.

Csodálatos volt imában össze kapcsolódni és áldani Istenünket az elmúlt negyven év áldásáért. Hálát adtunk a munkatársakért, azokért akik Istentől kapott küldetéstudattól vezérelve kezdték el a cigányság között a lélekmentés szolgálatát. De imádkoztunk a jelenben szolgálatot végzőkért is, kérve Isten segítségét.