„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…!”

A minap Dan László testvér megkérdezte tőlem: "Ancika néni! Nem volna kedved kijönni a barna bőrű gyerekek közé Erzsike mamával? Nyári táborunk van a Dorcas kempingben. Kiviszlek benneteket kocsival. Ott vannak az uszkai, a tiszabecsi, a milotai és a túrricsei gyerekek.". Mi mind a ketten igent mondtunk. Örömmel elindultunk, ezzel a kevéske erőnkkel. Erzsike 85 éves, én 79 éves vagyok.

Amikor messziről megláttuk őket, siettünk eléjük, ők pedig futottak, ölelő karjainkba. Mindnyájunknak, egy rövid szempillantás alatt örömkönnyek szöktek a szemünkbe. "S csüngtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán" - jutottak eszembe Petőfi sorai. Emlékeztünk a megtett közös útra. Részemről külön örömöt jelentett, hogy már érett felnőttként, egy apuka és két asszony is átvette a szolgálati staféta botot azok közül a gyermekek közül, akiket annak idején taníthattam. Ma már ők tanítják a kis nebulókat, ahogyan valamikor ők is tátott szájjal hallgatták a bibliai történeteket, talán negyven évvel ezelőtt. Isten, az ő szolgálatába hívta őket. A férfi testvér, Mursa Dániel, teljes idejében az Úrnak szolgál a kelet-magyarországi cigányok között.

A szívem csordultig volt hálaadással, hogy nem hiába hullt az Igemag, lám, viszontlátom annak gyümölcsét. Megcselekedte az Úr, amit eltervezett, az újabb generációban életében is. Vagy hallják, vagy nem. A munkásoknak nem dolga szelektálni, hanem Isten küldetését kell teljesíteni, a többi az Úr dolga. A munkás csak hintse az Igét!

Úgy átjárt az öröm, hogy elfelejtkeztem a testemben lévő fájdalomról is. Új erőt adott az Úr, egy belső késztetést, hogy ezzel a kevés erőmmel is, de menjek a midiániták ellen, akik el akarják vinni az Isten népétől a kicsépelt búzát. Legyen eledele az Ő népének!

Nagyon hálás voltam az Úrnak a magyar vezetőkért, akik kiváló szakszerűséggel végezték a szolgálatot a gyermekek között. Jó látni az isteni rendet, a fegyelmet, a gombamód szaporodó gyülekezeteket! Az új imaházakat, a sok-sok fehér ruhás bemerítkezőt, ahogyan követik az Úr Jézust a hullámsírba.

"Nagyobb lesz a második ház dicsősége az elsőnél!" (Aggeus 2,9)

Áldott legyen érte az Úr!