A gálospetri after-school második féléve

2015.07.01

Véget ért az első tanítási év Gálospetriben, a Keresztyén Cigánymisszió Alapítvány által támogatott after-school programban. Az Úr kegyelméből gazdag és tartalmas évet zárhattunk. A továbbiakban a második félév eseményeit szeretném részletezni.

Ünnepeink

A második félév első nagyobb eseménye a nők napja volt. Erre mi is készültünk egy kis ajándékkal a nők számára, amit minden gyerek hazavihetett anyukának vagy nagymamának. Örömmel láttam, hogy az idő folyamán nagyon sokat javult a gyerekek kézügyessége, s egyre jobban élvezik is az alkotás folyamatát. Ezután következtek a húsvéti ünnepek. Az ünnep előtt már két héttel megkezdtük a ráhangolódást. Megtanultuk az ide kapcsolódó bibliai történeteket, sokat énekeltünk, dramatizáltunk, és még egy nagyváradi bábos csoport is ellátogatott hozzánk, hogy a húsvét üzenetét átadja a gyerekeknek mesés formában. Az anyák napja is megünneplésre került köreinkben, amit az iskolai programjuk keretében tartottunk meg. Mindegyik gyerek lelkesen készítette az ajándékokat az édesanyja számára, s örömmel tanulta a verseket és énekeket. Mindeközben az osztálytermünk is egyre szépült, hiszen minden elkészült munkából a legszebbek kikerültek a falra, s külön erre a célra szánt dekorációkat is készítettünk. Ezek segítségével a gyerekek még inkább otthon érzik magukat a Csodabogár házban, ami ösztönzi őket a jobb teljesítményre. Nagy öröm volt számunkra, hogy gyermeknap alkalmából egy kiránduláson is részt vehettünk, mely során Nagyváradra látogattunk el, s megnéztük az ottani állatkertet valamint kikapcsolódtunk a Gyerekvárosban. Az utazás valamennyi gyermeknek nagy élvezet volt, hiszen sokan közülük a szomszéd falun kívül még sehol sem voltak kirándulni. Az út végén nem győztek köszönetet mondani ezért a nagy ajándékért, s azt is hozzátették, hogy már alig várják a következő ilyen alkalmat. 

Tanulás

Az ünneplések, a játék és a kirándulás mellett persze a tanulásra is nagy hangsúlyt fektettük, persze minden melléktevékenység is ezt a célt szolgálta. Az év végére elmondhatom, hogy szép eredményeket értünk el. 12-ből 8 gyerek folyékonyan olvas és ír, akár diktálás után is. Jól megy már a számolás, és barátkozunk a román nyelvvel is. Sajnos van egy pár gyerek, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, s ők kicsit le vannak maradva. Én bízom benne, hogy ez a lemaradás pótolható lesz, s ők is eljutnak majd egy alap szintre.


Örömeink

Egy örömteljes hír, amiről még beszámolhatok, az az egyik kisdiákhoz kapcsolódik. Jár egy elég erősen gyengénlátó kisfiú az osztályba, akivel e terén eddig, főleg anyagi okok miatt, nem foglalkoztak szülei. A gyenge látása miatt ez a kisfiú rengeteg területen nem tudta tudását, képességeit kibontakoztatni. Nem látott írni, olvasni, nem látta a táblát, s messzebbről még az embereket sem ismerte fel. Hála azonban az alapítvány támogatásának és segítségének, Patrik végre elkerült egy szemorvoshoz, és a várva várt szemüveget is megkapta. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni azt a mosolyt, amit akkor láttam az arcán, amikor először felvette a szemüvegét. Hirtelen kinyílt előtte az egész világ, s rádöbbent arra, hogy eddig mi mindenről maradt is le. Azt hiszem, az ilyen pillanatok érzékeltetik a legjobban ennek a munkának a szépségeit.


E sok örömben és élményben gazdag évet egy kis bankettel zártunk le. Voltak finom falatok, sütemények, melyekből mindenki kedvére válogathatott. A falatozás előtt Papp László lelkipásztor mondott feléjük buzdító szavakat, valamint oklevelet is kaptak az egész évi munkájuk elismeréseképpen. A szemekben egyszerre volt azonban jelen az öröm és a szomorúság. Persze, várták már a vakációt, de annak nem örültek, hogy a hosszú hónapokig nem lesz délutáni iskola. Megígérték, hogy a vakációban jól fognak viselkedni, és nagyon fogják várni, hogy újra együtt legyünk, mi a Csodabogarak.


Végezetül szeretnénk megköszönni a sok támogatást, segítséget és imában való hordozást, aminek az eredménye nem maradt el. Azt tudom mondani, hogy ezeknek a gyerekeknek az életében valami elkezdődött, beállt egy változás, aminek a folytatására nagy szükség van. Remélem, erre lesz is lehetőség, és szeptemberben megújult testi és lelki erővel kezdhetjük el az új tanévet. 


Mindenért az Úré legyen a dicsőség!


Bödő Leonetta,

tanító néni